Külföldi tanulás

„Cserediákként előnnyel indulok a többi külföldi egyetemistához képest” - interjú Kovács Fanny Sárával

Kovács Fanny Sára egy évet töltött a Felkelő Nap országában, Japánban. 2016/2017-ben volt cserediák a YFU programjával, majd hazaérkezése után örömmel csatlakozott önkéntes csapatunkhoz. 2019-ben az Év Önkéntese díjjal jutalmaztuk munkáját és aktív részvételét. 2020-ban Fanny visszatért a fogadó országába, hogy ösztöndíjjal folytassa tanulmányait egy japán egyetemen. Ennek apropóján beszélgettünk vele. Interjúnkat itt elolvashatod!

 

Miben különbözik a kinti iskolád a magyar iskoládtól?

Török Ábel (Norvégia, 2016/2017)

Nagyon szeretem az itteni iskolámat. Teljesen más, mint otthon, mi válogathatjuk össze a tantárgyainkat, azt tanulunk, amit szeretnénk. Különleges tantárgyakat is lehet választani, nekem például van szociológiám és kirándulás-órám, de lehet a gazdaságtól kezdve a pszichológiáig mindenfélét felvenni. Sokkal lazábbak a tanárok, mindenkit a nevén szólítunk, sziával köszönünk, és ha késel húsz percet, akkor is csak rád mosolyognak, hogy „ó, helló, Ábel”. (Én mondjuk még nem késtem annyit, de mások igen.) Ami még különleges, hogy nem írunk kézzel, csak laptopot használunk.

Szendrő Olivér (Kanada, 2016/2017)

Alig tudok olyan dolgot mondani, ami megegyezik otthon és itt, Kanadában.
A sulim Kanadában: 8:10-re kell bennlenni az osztályteremben. A hangosbemondóban valaki mindíg bemondja, hogy “legyen szíves minden diák álljon fel és hallgassa végig a kanadai himnuszt”. Ezután 5 perces napi hírek következnek (beleértve a napi akciós menüt és a napi programokat stb). Minden óra más osztályteremben van és 4 periódusból (tanórából) áll egy nap. Mindegyik óra 75 perces, míg az ebédszünet 50 percig tart. A többi szünet csak 5 perces, úgyhogy nincs sok idő csevegni a haverokkal, csak maximum elmenni WC-re. A sulinak 14:20-kor van vége. Érdekesség, hogy minden tanteremben van egy számítógép és egy vetítő.

Kajtár Eszter (Németország, 2016/2017)

Sokkal stressz-mentesebb. Nincs a rosszabb tanuló osztály előtti alázása, nincs elvárva, hogy mindenki maximálisan teljesítsen, nem kell annyi felesleget megtanulnunk, és még a problémamegoldó képességünk is fejlődik a feladatok megoldása során.

Szabó Dominik (Dánia, 2016/2017)

Itt a diákok ténylegesen részt vesznek az órán ez amolyan párbeszéd szerű. Nem csak meghallgatjuk a tanárt és kész. Itt nem nagydolog cserediáknak lenni és nem nagyon vannak nyomulós, barátkozós emberek, ezért nekem kell kezdeményeznem. Legtöbb diák biciklivel jár iskolába ezért nem mindig sikerül fedett parkolót találnom a sajátomnak. Ja és az iskolai büfé nagyon drága! :D 

Takács Egon (Németország, 2016/2017)

Az alapvető előnyök, hogy a diákok nincsenek megterhelve egyáltalán. Nem kell izgulni a házi feladat miatt, az órára való készülés miatt, bőven van idő elmenni edzeni, találkozni a barátokkal és még házi feladatot írni is.

„Minden egyes önállóan megoldott nehéz helyzettel a fiúnk egy lépést tesz előre az értelmes, gondolkodó, független, nyitott és magabiztos emberré válás útján.”

Varga istván írása

Tapasztalt YFU-s családként vágtunk bele ismét a csereévbe, hiszen 2013/14-ben már fogadtunk diákot, a német Carola személyében, és a nagyobbik lányunk Borcsi Németországban töltötte a csereévét.

Ennek ellenére idén meglepődve tapasztaltuk, hogy milyen kevés ember érti a cserediákság valódi lényegét. Sok barátunk meglepődött és nagyon bátornak nevezett, amikor megtudta, Bonifác nem egy európai országot választott csereországának, hanem egyenes bolygó másik felét célozta meg. Többen egyenesen óva intettek attól, hogy ilyen messze és ennyire más kultúrába engedjük el a fiúnkat. Azok, akik megértették, hogy valójában miről szól ez a program nagyon kevesen voltak. Nem azért mennek ki a diákok, hogy egy évig bulizzanak, hanem, hogy a folyamatosan felmerülő problémákat és shock-hatásokat megtanulják önállóan kezelni és ettől többek legyenek és folyamatosan fejlődjenek.

Minél messzebbre utazik valaki, annál szokatlanabb dolgokkal találkozhat. Ezért örültünk annak, hogy Boni végül is Kína mellett tette le a voksát. Szerencsésnek tartjuk továbbá, hogy nem egy kisvárosba került, hanem Sencsenbe, és ezzel egy nagyon feszes társadalomban találta magát, ahol rengeteget kell tanulnia és nagyon keményen számon kérik a diákokat. Úgy látjuk, hogy ezt Bonifác megfelelő komolysággal és tudatosan kezeli, és ezért napról napra rengeteget fejlődik a személyisége.

Ennek a fejlődésnek az egyik legékesebb bizonyítéka az, hogy az iskolája igazgatójának kifejezett kérésére, Boni megalapított egy karate klubbot, ahol a 12 év alatt Magyarországon megszerzett tudást át tudja adni a kinti diákoknak.

Szülőként igyekszünk gyermekeinket folyamatosan támogatni. Ez egy csereév alkalmával különösen nehéz, főleg, ha 20.000 km választ el minket egymástól. Nem könnyű, amikor egy igazságtalan helyzetben nem tudunk ott teremni a gyermekünk mellett és a védelmére kelni. Nem könnyű, amikor nem tehetünk mást, csak jó tanácsokkal segíthetjük, megnyugtathatjuk és felhívhatjuk a figyelmét arra, hogy ott helyben kell megoldania a problémáit, és az őt körülvevő emberekre kell támaszkodnia.

Egy dolog biztos: minden egyes önállóan megoldott nehéz helyzettel a fiúnk egy lépést tesz előre az értelmes, gondolkodó, független, nyitott és magabiztos emberré válás útján.

 

A szülők is aktív résztvevői egy csereévnek

Életem egyik legfelelősségteljesebb és legjobb döntése volt, hogy „egyetlen” fiamat elengedtem Dániába a YFU által szervezett egy éves cserediák programra.

A távol töltött egy év nemcsak számára jelentett nagy kihívást, hanem engem is kemény próbatétel elé állított: hogy tudok lemondani a napi kapcsolattartásról, szülői rutinokról. Könnyebben ment, mint vártam! Amikor láttam, hogy milyen ügyesen oldja meg egyedül a felmerülő problémákat, alkalmazkodik váratlan – számára nem mindig kellemes - helyzetekhez, és milyen sikerélményt jelent számára mindez.

Egy másik nyelv/nyelvek, más szokások, kultúra megismerése természetesen nagyon hasznos dolog az életben, de úgy gondolom, hogy ennél még fontosabbak azok az újonnan kialakult személyes kapcsolatok, barátságok, amelyek a csereév alatt születtek a fogadó családdal, iskolával, valamint a világ minden tájáról érkező fiatalokkal. Ezek együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy egy magabiztosabb, érettebb, az ismeretlen helyzetekhez könnyen alkalmazkodó gyereket kaptam vissza.

A YFU neve számunkra garanciát jelentett a biztonságra, az esetleges problémák gyors megoldására. Ha Viktor fiamnak lehetősége lenne a YFU szervezésében újra külföldre utazni, biztos vagyok benne, hogy azonnal indulna és én támogatnám!

 

Gál Gabriella (kiutazó szülő 2015/2016)

 

 

Az USA-ban csereévét töltő diákunkról írt a People Magazine

Vera a 2015/16-os tanévet tölti kint az Egyesült államokban. Elismeréssel adózunk Vera párját ritkitó bátorságának, hiszen azon kevesek közé tartözik, akik vak diákként is bele mertek vágni ebbe a kihívásokkal teli kalandba. Látva elszántságát és akaraterejét, mindenben megpróbáltuk őt támogatni megvalósulhasson az álma. Erről az álomról és a megvalósulásról kérdezték Verát a Peoples Magazin újságírói. A rendkívül inspiráló cikk angol nyelven olvasható a People Magazine honlapján. Kötelező olvasmány minden kiutazó diáknak! :) 

 

"Kicsi testben hatalmas szív" - Réka csereéve Chilében 

Mielőtt elindultam volna erre a hatalmas kalandra két elvárást állítottam fel magammal szemben. Az első az volt, hogy bebizonyítsam a hitetlenkedőknek, hogy igenis képes vagyok erre a csereévre. A másik pedig, hogy érezzem jól magam és felejthetetlen élményeket szerezzek. Meg persze egy fajta "elvárásként" velem volt a tudat, hogy a chileiek alacsonyabbak és sokkal barátságosabbak lesznek az európaiaknál. Nem csalódtam semmiben! De mi is az, ami ennyire boldoggá tesz?

A csereévem egy év eleji orientációval kezdődött, ahol gyorstalpalót tartottak nekünk Chiléből. Az önkéntesek próbáltak minél több mindent bemutatni és elmagyarázni a kultúráink közti különbségekből: ne lepődjünk meg, ha a fogadócsaládunk arcra puszival meg egy hatalmas öleléssel köszönt minket már az első találkozáskor. Ne értsük félre a tanárok közeledését. Szoktassuk magunkat a gondolathoz, hogy egyenruhát fogunk hordani, ami egyébként az egyik legjobb és legkényelmesebb dolog, mert reggel nem kell gondolkodnod azon, hogy mit vegyél fel. Készüljünk úgy, hogy a chileiek nagy része nem beszél angolul. Viszont a grill partikon, a zene meg a tánc mindig ott lesz közös nyelvnek.

Calamába pár nappal később érkeztem meg egy másik lánnyal, aki két házzal arrébb lakik. A reptéren a szüleim és a testvéreim plakáttal vártak és így négy hónap elteltével azt kell mondjam, hogy a lehető legjobb családot kaptam! Mivel a sivatag kellős közepén van a város, amikor azt mondom, hogy már a közelben járunk, akkor is egy jó 3 órás kocsiútra gondolok, minden esetre Európában semmi hozzáfoghatót nem találnék. Valószínűleg a továbbiakban sem fogom beutazni az ország túl nagy részét. Legalábbis nem idén. Azonban az emberek, akikkel találkozom mindenért kárpótolnak, ugyanis annyira különböznek, mégis van bennük valami közös: kicsi testben hatalmas szív.

Csikós Réka (2015/2016, Chile)

Csereév Bulgáriában diákszemmel

Már az utazás előtt nagyon izgatott voltam. Az évem Szófiában, a fogadó-országom fővárosában vette kezdetét, ahol az ottani önkéntesek vártak, óriási plakátokkal. Tetszett a fogadtatás. Megvártunk még pár cserediákot, majd felfedeztük a belvárost. Utána egy táborba mentünk, a hegyekbe (Bulgáriának gyönyörű és elég magas hegyei vannak).  Az elvárásaimra csak akkor gondoltam, amikor percekre voltam attól, hogy megismerjem a fogadócsaládomat. A fogadószüleim tárt karokkal vártak, ami hihetetlenül jó érzés volt.

Másnap kezdődött a nyelvtanfolyam. De hogy milyen király volt! Egy Vihrovenija nevű helyen volt. Teljesen új módszerrel tanultunk, szavak magolása és nyelvtani szabályok nélkül. Viszont szövegeket olvastunk, így tanultuk meg a cirill betűket. Sok kreatív feladatot is kaptunk, beöltözős szituációs játékokat játszottunk.

Pár nap alatt belerázódtam a dolgokba. Hétköznapokon délutánonként mindig elmentünk valahová a többi cserediákkal, hétvégenként meg a fogadócsaládommal mentünk rokonokhoz, barátokhoz. Szófia rengeteg gyönyörű templommal, épülettel, és parkkal van tele. Az első napokon elég sokszor eltévedtem. A bolgár nyelvre kitérve: szerintem az egyik legszebb szláv nyelv. A cirill betűket nem nagy ördöngösség megtanulni. Nekem nagyon tetszik, főleg az, hogy sok emlékkel és sztorival összekötve tanulom.

A legfurcsább dolgot, ami eddig történt, többször is átéltem. Bulgáriában fordítva rázzák az emberek a fejüket, tehát ha igen a válasz, akkor jobbra-balra rázzák, ha nem, akkor bólogatnak. Emiatt már többször félreértettek, de így visszagondolva vicces. Például: „Finom a kaja?”- kérdezte a fogadóanyukám… Gondolhatjátok!  Szóval, ha kérdeznek, inkább csak válaszolok, fejrázás nélkül.

Az egyik legjobb dolognak azt tartom, hogy jobban megismerhettem a többi cserediákot. Páran közülük nagyon jó barátaimmá váltak. Ők azok, akik kérdés nélkül megértenek, hiszen cserediákokként hasonló dolgokat élünk meg. Imádom az országot, a nyelvet, az itteni embereket és úgy egészében a csereévemet. 100%-osan biztos vagyok: jól döntöttem, hogy ide jöttem.

Weimert Ádám, 2015/16 Bulgária

 

Csereév egy szülő szemével

"Életem legjobb döntései közé tartozik, hogy a YFU révén Luca lányom egy tanévet Finnországban töltött. 

Nyugodtan,  biztonsággal engedtük ki, mert tudtuk,  nagy tapasztalattal rendelkező kollégák kísérik figyelemmel az életét, és ha arra szükség van, segítenek. Ennél jobbat nem tehettünk volna vele, mint hogy kiengedtük, és támogattuk az utazását. 

A nyelvtanulás fontos, de nem ez volt a fő előnye a programnak. A lányom önálló, magabiztos felnőtt emberként jött vissza, célokkal, amikért ő akar tenni és tesz is. A YFU felkészített a nehézségekre, amik nem érték váratlanul Luca lányomat, és velünk, szülőkkel is foglalkozott. A szombati találkozók mindig erőt adtak, feltöltöttek. Most is szívesen mennék. :) "

Vincze József (kiutazó szülő 2009/2010)